Wagner Edgár 1954-ben, Budapesten született. Autodidakta képzőművész. 

Folyamatosan fejlődik. Tagja a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Társaságnak. Tíz éve életvitelszerűen fest, először temperával, később olajjal. Több mint száz festményének alaptémái: tájkép, városkép, csendélet, életkép, alakábrázolások. Aktjai a willendorfi vénusz nőiségét idézik fel napjaink nőalakjaiban. Portréfestészetére a realisztikus karakter-ábrázolás és az élettel-telítettség a jellemző.

Ars poeticájából idézve:

„Képeimmel szeretném megfogalmazni azokat, melyeket szóban az író tud legjobban kifejezni kifejezni. Benyomásaim, érzelmeim a vásznon rögzítem. Keresem önmagamat és keresem a harmóniát a világban. Véleményem szerint:-a művész feladata-a legnagyobb természethűségű festményen is kevésbé magát az anyagi valóságot visszaadni,(leábrázolás) inkább azt a hatást (érzést,hangulatot,mondanivalót) szemléltetni, melyet az rá gyakorolt, így jó érzékkel megragadni-kiemelni.Ezek bizonyos sajátságait, melyek a formák, a színek, vagy a világítás körébe esnek. Más sajátságokat pedig, melyek iránt látása vagy gondolkodása érzéke szerint mellőz. Ezért mondható, hogy a festő művészi attitűdje, midőn a valóságot utánozza, ugyanakkor hozzá is tesz a valósághoz a saját felfogása szerint önmagából.”

Legutóbbi önálló kiállítása: